Luca az első olyan anyakutyám, aki már nálam született. Rendkívül kedves természetű, vidám, de mindig nyugodt, jó felépítésű kutya szép fejjel és csodálatos barna szemekkel. Imád hízelegni, kanapén aludni, úszkálni, labdázni. Nem lehetek elég hálás neki Doki kutyámért, aki az ő kisfia, de számos más kiváló utódot is köszönhetek neki, mint pl. Dumást, Zsályát és Egykét. Sajnos Luca kiállítási karrierjét korán (4 évesen) ketté törte egy súlyos autóbaleset, ennek következtében több fogát elvesztette, de szerencsére más maradandó sérülése nem lett. Lucácska 2011-ben nyugdíjba vonult, több almot nem fog nevelni, de kölykei ma is aktív vadász, kiállítási és tenyész-kutyák.