Mit is írhatnék az egyik leggyönyörűbb és legeredményesebb kutyámról??? :-)

Aki ráadásul olyan gyagya, hogy komoly arccal nem is tudom kimondani, hogy Európagyőztes. Persze a külleme alapján már más kérdés :-)

Jóhír az elsőszámú anyakutyám (Panka) utolsó fedeztetésének gyümölcse. 7 kislány és 1 kisfiú született, de "J" betűs lánynévből nem terveztem ennyit előre, így a Jóhír név egy hirtelen döntés volt, azzal vígasztalva magam, hogy külföldön a normális magyar név is furcsán hangzik, így az övé sem fog megrökönyödést kiváltani a jövendőbeli gazdikból. Akkor még nem terveztem, hogy megtartok kölyköt ebből az alomból, de ahogy növögettek, egy kislány szemet szúrt nekem. Amikor chippeltük őket, a fedező kan tulajdonosa még nem választott kislányt, így nem tulajdonítottam jelentőséget a nevének, gondoltam "biztos ő kell majd neki", és a Jóhír nevű papírt kapta. Egyedi, mint ő maga. A szokásosnál is ragaszkodóbb és smúzolósabb, szabályosan elolvad, amikor rám néz, és elég ránézni, azonnal az ölembe bújik, már-már erőszakosan. A vadászatnak ugyanilyen elszántsággal és vehemenciával állt neki, már egész kis korban (6 hónaposan) végig kísért minket fácánvadászatokon, és nagyon ügyesen, élvezettel vetette bele magát az ilyen programokba. Vele nagyterítékű vadászatokon is többször részt vettünk, és megállta a helyét a gyakorlott "vén rókák" között. A többi kutyával kiválóan megérti magát, nem hagy magába "belekötni", de nem is az a háttérbe szorítható típus. Eddig egy gyönyörű almot nevelt, és mondhatom, hogy kiváló anyuka! Imádom!